2016. április 7., csütörtök

Versenyzés öröme 3.

Hosszú idő telt már el azóta, hogy írtam volna beszámolót a blogomra, ennek megvan a bizonyos oka.. Viszont most szeretném leírni nektek a legutóbbi versenyen szerzett élményeimet, és tapasztalataimat.

Emlékszem mennyire szenvedtünk március derekán, hogy minden szeretett halunkra tilalom van ( csuka, süllő, balin) Személy szerint ezen időszakban rendet szoktam rakni holmiaim között, és unaloműzésképp kötözgettem rengeteg előkét készülve a csukatilalom végére.  Mindeközben édesapám és én beszélgettünk barátainkkal, hogy részt kéne venni,  egy Kalacsi János féle jóhangulatú pergetőversenyen.  Választásunk a soron következő, csukatilalom utánra eső Majosházán megrendezendő versenyre esett. Sajnos edzésnapot nem tudtunk tartani különböző dolgok miatt (főként ugye a munka..)
 Mivel elég távol található a hely, így korán indultunk neki a hosszú útnak. Interneten tudtunk utánanézni különböző információknak a tóval kapcsolatban, melyet alaposan kiveséztünk az út folyamán.
A csipet-csapat:



Megérkeztünk az említett helyre, azonnal szemet szúrt az, hogy mennyire tiszta a víz, tudtam nem lesz egy egyszerű a mai peca. Gyors regisztráció után elfogyasztottuk a verseny előtti löketet adó pálinkát, ezután kezdetét is vette a horgászverseny, Majosházán.
Érdekessége volt a versenynek, hogy az első órában csak a verseny által támogatott csalikkal lehetett horgászni, ami nem adott halat nekem.  Őszintén bevallom ul pecásként nem voltam hozzászokva a nagyobb méretű csalikhoz, így alig vártam már, hogy leteljen az a bizonyos egy órahossza és az én általam jónak vélt gumicsalikkal folytathassam a dobálást. Mindeközben rettentően lehetett érezni a nap sugarát így azt láttam jónak, ha fényviszonyok miheztartása végett egy sárgás színű gumit raktam fel a cheburaskám végére.
Rövid dobálás után meg is lett az eredménye.:




Verseny első két órájában aki több halat tudott fogni azt úgy érzem, hogy esélyes lehetett a dobogó elérésére, mivel ez az az időszak amikor még „érintetlen” a tó és könnyebben kilehetett fogni a csukákat.
A verseny kezdett a vége fele közeledni, de úgy láttam a körülöttem lévő horgásztársak se tudtak sok halat kicsalogatni a holtidőszakban.

Barátaim közben szépen fogták csukákat, de sajnos mivel egy versenyről van szó így szétszéledtünk, nem tudtam róla képeket készíteni.
Lefújták a versenyt, a finom ebéd után következhetett az eredményhirdetés. Az egy darab csukám az erős középmezőnyre volt elég, ebből is látszik mennyit számított itt minden egyes kifogott hal.
Beszámolóm zárásaként szeretnék gratulálni Pocsainé Andinak, mivel a női horgászok között sikerült első helyezést elérnie, továbbá szeretném megköszönni Kalacsi Jánosnak a nagyszerű szervezést!