2016. november 25., péntek

Edzésnapi csukák

Hosszú ideje már nem írtam semmit a blogra, de most hoztam nektek egy csukás beszámolót. Az edzés helyszíne a Tápiószentmártoni Tőzeges-tó volt, ahol korábbi versenyek alkalmával már jártunk.
Reggel időben indultunk el a meghorgászandó helyre Faterommal és élettársával Szilvivel, akit szintúgy megfertőzött a pergetés, mint bármelyik sporttársunkat. A fejemben kavarogtak a gondolatok, hogyan és mivel kéne becsapni az aznapi célhalunkat, a csukát…
Nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom, főként a plasztik csalikat részesítem előnyben, mivel személy szerint azzal szeretem legjobban becsapni a ragadozókat. Persze szóba jöhetnek még a kanalak és körforgók, amiket nem preferálok annyira több okból is.. de van az a szituáció, mikor csak ezeket érdemes dobni.

Tudomásom szerint a tóban lévő csukaállomány átlagmérete 40-45 cm, így elegendőnek tartottam a 40-es fluo előke használatát. Ráadásul kiderült, hogy a halak igencsak óvatosan ettek, szinte az összes kifogott példány szájszéles volt.

 
A felszerelések    


 

A horgászatra szánt időt próbáltuk teljes mértékben kitölteni és körbejárni az egész tavat. Közvetlen a tó bejáratánál kezdtünk. Felszerelésem 1,9-es botból, 2000-es orsóból, és 08-as fonottból állt. Márkákat nem szeretnék megnevezni, mivel mindenkinek megvan a maga tapasztalata a piacon kapható termékekről, nem akarok állást foglalni az általam kedvelt cuccokról. 
Vezetési technikám roppant egyszerű volt… 3 grammos jig, rajta egy frappáns plasztikkal. A bedobást követően hagytam, hogy beüljön a csali, s ezután próbáltam viszonylag agresszív, apró pöcögtetésekkel felingerelni a csukákat. A harmadik dobást követően sikerrel is jártam.

Egy szebbecske csuka.

Egy-egy adott területre nem szántam sokat, maximum 10-25 dobást, mivel rövid idő alatt kellett viszonylag nagy területet meghorgászni. Sorban, egymás mellett dobáltunk, mindenki más-más csalival és technikával. Éppen a műcsalimat vontattam, amikor is láttam, hogy Szilvi botja igencsak hajlott, valami hal szépen dolgoztatta éppen.. Rohantam hozzá egy szákkal, és rövid fárasztás után partra is emeltünk egy szebbecske csukát. Mondanom se kell, nagy volt az öröm!

Szilvi csukája

Mindeközben Fater is próbálta becsapni a csukákat, csak ahogy láttam más vezetési technikával. Egy idő után Ő is eredménnyel járt.

Meglett ez is!

Ezután történt egy kis baleset velem, ami körülbelül egy óra pihire kényszerített. Ezen időszak alatt asszisztáltam a halfogásban, mint szákoló. A  fogásról készül kép:


Nem szeretném szaporítani tovább a szót, csak egy rövid beszámolót akartam írni az edzésnapról. Összegzésképp elmondanám azt, amit korábban is írtam, hogy igencsak szájszélesen ettek a halak, csalik tekintetében nálam a plasztikok váltak be, de sikerült (pl: Szilvinek) körforgóval is halat fogni. Hosszabbtávú konzekvenciát majd a verseny után tudok leírni. Addig is görbüljön mindenkinek!

2016. április 7., csütörtök

Versenyzés öröme 3.

Hosszú idő telt már el azóta, hogy írtam volna beszámolót a blogomra, ennek megvan a bizonyos oka.. Viszont most szeretném leírni nektek a legutóbbi versenyen szerzett élményeimet, és tapasztalataimat.

Emlékszem mennyire szenvedtünk március derekán, hogy minden szeretett halunkra tilalom van ( csuka, süllő, balin) Személy szerint ezen időszakban rendet szoktam rakni holmiaim között, és unaloműzésképp kötözgettem rengeteg előkét készülve a csukatilalom végére.  Mindeközben édesapám és én beszélgettünk barátainkkal, hogy részt kéne venni,  egy Kalacsi János féle jóhangulatú pergetőversenyen.  Választásunk a soron következő, csukatilalom utánra eső Majosházán megrendezendő versenyre esett. Sajnos edzésnapot nem tudtunk tartani különböző dolgok miatt (főként ugye a munka..)
 Mivel elég távol található a hely, így korán indultunk neki a hosszú útnak. Interneten tudtunk utánanézni különböző információknak a tóval kapcsolatban, melyet alaposan kiveséztünk az út folyamán.
A csipet-csapat:



Megérkeztünk az említett helyre, azonnal szemet szúrt az, hogy mennyire tiszta a víz, tudtam nem lesz egy egyszerű a mai peca. Gyors regisztráció után elfogyasztottuk a verseny előtti löketet adó pálinkát, ezután kezdetét is vette a horgászverseny, Majosházán.
Érdekessége volt a versenynek, hogy az első órában csak a verseny által támogatott csalikkal lehetett horgászni, ami nem adott halat nekem.  Őszintén bevallom ul pecásként nem voltam hozzászokva a nagyobb méretű csalikhoz, így alig vártam már, hogy leteljen az a bizonyos egy órahossza és az én általam jónak vélt gumicsalikkal folytathassam a dobálást. Mindeközben rettentően lehetett érezni a nap sugarát így azt láttam jónak, ha fényviszonyok miheztartása végett egy sárgás színű gumit raktam fel a cheburaskám végére.
Rövid dobálás után meg is lett az eredménye.:




Verseny első két órájában aki több halat tudott fogni azt úgy érzem, hogy esélyes lehetett a dobogó elérésére, mivel ez az az időszak amikor még „érintetlen” a tó és könnyebben kilehetett fogni a csukákat.
A verseny kezdett a vége fele közeledni, de úgy láttam a körülöttem lévő horgásztársak se tudtak sok halat kicsalogatni a holtidőszakban.

Barátaim közben szépen fogták csukákat, de sajnos mivel egy versenyről van szó így szétszéledtünk, nem tudtam róla képeket készíteni.
Lefújták a versenyt, a finom ebéd után következhetett az eredményhirdetés. Az egy darab csukám az erős középmezőnyre volt elég, ebből is látszik mennyit számított itt minden egyes kifogott hal.
Beszámolóm zárásaként szeretnék gratulálni Pocsainé Andinak, mivel a női horgászok között sikerült első helyezést elérnie, továbbá szeretném megköszönni Kalacsi Jánosnak a nagyszerű szervezést!



2015. március 15., vasárnap

Új helyszínek nyomában

 Élménybeszámolómat most sajnos egy szomorú hírrel kell kezdenem. Mégpedig azzal, hogy a szeretett csatornánkat, ahova több mint 10 éve járok ki horgászni, szennyezés érte, és  december óta halat nem fogtunk a korábban jónak vélt helyeken. Sajnos kézzel fogható bizonyíték nincs, és csak a pusztulás mértékét is saccolni lehet…

Címből adódóan a környéken keresni kellet egy olyan optimális helyet, ahol ismételten lehet egy jót horgászni, mert kitudja mennyi hónap/év lesz mire a csatorna öntisztulása végbemegy, és az ott élő vegetáció szennyezéstől mentes lesz! Elkezdtük a régi horgászhelyek újbóli felkeresését, ami eleinte kudarcba fulladt. Azonban február környékére sikerült egy olyan vizet találni, amely szép, és egészséges süllőkkel örvendeztetett minket!

Az első apróság!

Néhány nap után visszatértünk a halat adó titokzatos helyre, ahova már magunkkal hoztuk a házilag gyártott JIgjeinket is, mely VMC típusú horoggal volt ellátva. Az időjárás tökéletes volt a horgászásra, mivel a szél se fújt, továbbá az ember keze se fagyott le már mint már hónappal ezelőtt. Egy apró tényező nem stimmelt,mégpedig a víz zavarossága.
Cserkelő horgászatot folytattunk, így Faterommal,( aki csapatársam is egyben) próbáltunk minél nagyobb területet lefedni, és minél rövidebb idő alatt „felfedezni” azt.

Az átlag süllők!

2 gramos jigfejjel és különböző méretű gumihalakkal  próbáltuk meg vallatni először a vízfelületet, ahol már az első dobások egyikére sikerült fogni egy igazán szép süllőt, ami szerintem egy remek kezdésnek számít! Továbbá örömmel töltött el, hogy az új JIgfej is jól működik, a képen is látható a tökéletes akadás!

Néhány méterrel feljebb nekem is sikerült fogni egy szépséget!

A süllőket a mederben sejtettem, de  a sokadik kifogott, és leakadt süllő után kiderült, hogy valamiért a fogasok a rézsűn tartózkodnak, és szinte centi pontossággal lehetett számítani mindig a kapásukra.

Oly mohón ettek aznap a halak, hogy ennek a pici kövesnek se jelentett akadályt a nagyobb méretű Herakles csali

Rövid idő alatt sikerült meghorgászni igen hosszú szakaszt, ami közben a kifogott halak száma meghaladta a tucatot. Itt már éreztem hogy ez egy sikeres tilalmi időszak előtti peca lesz!
Összenéztünk Faterral és mindketten tudtuk, hogy lassan készülődni kell haza, így az általam legjobb szakasznak vélt hely meghorgászására szántam a legtöbb időt, ahol a lassan folyó víz sebességét lasította egy bedőlt fa, ami szinte átszelte a piciny vízfelületet. Ezen helyről sikerült megfognom még 5 süllőt, melyek főként kicsi és mohó süllők voltak.

Csapattársam időközben átváltott 3 grammos jigre, mivel a víz elkezdett jobban húzni.
Szerencsére ennek is meglett az eredménye, mivel zárásaként sikerült fognia egy szebb sügért. A nap végére sikerült fogni, több mint 10 süllőt és egy sügért. A képek minőségéért elnézést kérek, de ahogy lenni szokott a technika ördöge most is lecsapott!

Zárásként pedig egy sügér!

2014. december 18., csütörtök

Versenyzés öröme 2

Hosszú idő telt már el azóta, mikor részt vettünk az előző horgászversenyünkön édesapámmal. Többször beszéltük már egymás közt, hogy részt kéne venni egy évzáró pergetőversenyen ami méltó befejezése lenne ennek az évnek. 

Pocsai Pisti barátunkkal rendszeresen szoktunk beszélni, így tudomásunkra jutott egy horgászverseny Esztergom környékén, ami elég impozánsnak tűnt, így hetekkel a verseny kezdete előtt meg is beszéltük hogy részt fogunk venni ezen az eseményen amit egész pontosan az Exosspinsport TeamHungary rendezett Búbánat-völgyben a Kerek tavon.

Mivel csapatversenyről van szó, így Pistivel tartott Turza Bandi, akivel mi is találkoztunk korábban a Pergető Mánia találkozón. Mondanom se kell a hangulat nagyon jó volt az egész úton, ami elég hosszúra és váratlanra sikeredett :D

Egy kis ellenőrzés!

Verseny helyszínére ebédután érkeztünk meg, így rövid (2 órahossza) időnk volt edzeni. Maga a tó nem volt valami nagy de viszont a csukaállománya valami fantasztikus ráadásul a völgyek amik karöltve hordták a tavat egyszerűen ámulatba ejtő. Nyugodt szívvel ajánlom olyan embereknek akik a hétköznap rohanásait szeretnék valahol kipihenni.

Szép hely, csodás környezet!
Visszatérve a helyszín leírására azt még szeretném elmondani, hogy a víz átláthatósága egész jó volt így szinte kötelező jelleggel felkerült a fluoro carbon előke, de mivel erősen csukás pályáról van szó így az átlagosnál kicsit vastagabb változatban. Próbáltuk különböző csalikat erőltetni, de nap végére a legtöbb halat plasztikkal sikerült megfogni, és még elmondanám azt, hogy különböző nagyságú jigekkel sikerült ezt kivitelezni.
Hamar besötétedett így visszavonulót fújtunk a szálláshelyünkre, ahol egy nagyon kedves és közvetlen házigazda várt bennünket! Nap hátralevő részét tanácskozással töltöttük némi alkohol társaságában :D

a jó társaság elengedhetetlen!

Verseny napjára virradt a reggel amire mindenki enyhén kómás fejjel ébredt fel, ami nem is tudom minek köszönhető..  (Talán az előző sorokban említettek miatt? Én nemtudom!)Maga a verseny megkezdése remek hangulatban telt, amire garancia volt a korán reggeli disznótor!

reggeli disznótor!

Sorszámok kihúzása után mindenki elfoglalta az általa jónak vélt helyeket, és indulhatott is a peca!

Villantók repültek, plasztikok csapódtak a víz felett, amiknek a gazdájuk csak arra vártak, hogy megfogják a maguk csukáját. Pénteki edzésnapból kiindulva Faterom, és jómagam plasztikcsalikkal kezdtük a horgászatot, azonban annyi változás történt Péntek óta, hogy jómagam cheburaskára váltottam az intenzívebb mozgás reményében. Csukákat főként a partszéli nádasok tövében sejtettem így próbáltam párhuzamosan dobálni a parttól. 

Közben Pistiék is fogták a halat!

Vezetési technika nem volt nagyon bonyolult lényegében az agresszív fenékről felütöm technikát alkalmaztam 5 grammos jigfejjel ügyelve arra, hogy sok idő ne teljesen el a felütés és az aljzatra érkezés között mivel ilyenkor gyakran előfordult az hogy jigfejem belefúródott az iszapba, ami roppant kellemetlen dolog. Verseny első periódusába sikerült kapást kicsikarnom az előző sorokba leírt vezetési szerint, csak meglepetésemre süllőt sikerült fognom, egy igazi apróságot! ( Amit elárulok egyben a versenyen fogott legkisebb hal is volt)


egy kisebb süllő!

Ahogy lenni szokott következett az az időszak mikor a halak kevésbé ettek, ilyenkor érdemes helyet változtatni és új helyszínek nyomába eredni, ez aznap se volt másképp, muszáj volt alkalmazkodni, ha halat szerettünk volna fogni!
Hosszú kapástalan percek után csalit váltottam,de ragaszkodtam a plasztikokhoz így inkább csak kialakításban és puhaságban kerestem az eltérést.
Sokadik dobás után, amikor már próbáltam a mélyebb vízréteget is meghorgászni, olyan dolgot tapasztaltam, amit még eddig igen ritkán… Verseny lefújása előtt néhány perccel érzékeltem egy olyat ami hasonlított arra amit korábban leírtam,(jigünk beleülepszik az iszapba), ám azonban ez az iszap az ösztönös pöccintésem után irtózatos erővel elkezdett megindulni!
Jöhetett light bottal a hosszas fárasztás melynek eredménye egy gyönyörűséges csuka volt, ami pont jól jött verseny zárásaként számomra.



Végül a középmezőnybe végeztünk ami számunkra tökéletes eredmény főleg egy ilyen nehéz pályán, ahol egész végig esett az eső és a túlzott sár is nehezítette a mozgást. Ráadásul rengeteg ügyes horgász vett részt a versenyen akik remekül teljesítettek.
Beszámolóm zárásaként szeretnék köszönetet mondani az Exosspinsport TeamHungarynak a remek szervezésért és a jó hangulat teremtéséért, ami szinte családiassá alakította ezt a zord hideg téli napot! Továbbá szeretném megköszönni Piactéri Horgászbolt-Mezőtúrnak, (név szerint Zsoltinak és Zolinak!) a támogatásukat!

2014. október 31., péntek

Közeleg az ősz!

Búcsú a nyártól

Beköszöntött a vénasszonyok nyara. Ami már azt sejteteti, hogy  közeleg az igazi hideg ősz. Ezért ki kell használni ezt a néhány napot, hogy kimehessen az ember még a napsütéses órákban horgászni.

Nem azt mondom, hogy a novemberi napok már nem jók a horgászatra, sőt, csak egyszerűen az már egy teljesen másfajta elmélet. Még nem állt be az a késő őszi-téli állapot, mikor egy csatornára levetítve a ragadozó és bármely más halak elkezdenek  a mélyebb részek és gödrök felé vándorolni.

Vasárnap reggel csörög a telefonom, megnézem, és látom, hogy Pisti barátom hív. Egy csatornapecára invitált engem, egy rég nem látott helyre, amelyre már korábban is kíváncsi voltam csak egyszerűen nem tudtam idén kijutni oda. Próbáltuk az időnket úgy beosztani, hogy a megtekinteni kívánt hely előtt elmegyünk és dobunk párat az én kedvenc csatornámon is.

Sajnos a csatorna vize még mindig elég kakaó volt ( hála a rengeteg esőzésnek és belvíznek) ,ezért sok reményt nem fűztem a halfogáshoz, de ha már itt vagyunk dobjunk párat! Próbáltuk keresni a korábban már jónak vélt helyeket, de sajnos néhány ponty ugrálásán kívül elég csendes volt a környék.

Elértünk egy olyan szakaszra, ahol korábban sejtettem hogy van egyfajta apró kövezés, és ez volt számomra a fő feladat, hogy ezt kitapogassam a gumicsalimmal. Mikor bejelentkezett az első kapás akkor már tudtam, hogy jó helyen járok.  Éreztem hogy nem nagy süllő volt és idő előtt sajnos le is akadt.  Miután megtaláltam ezt a kövezést, már céltudatosan oda dobáltam, reménykedve hogy több süllő is áll rajta. Ha a víz alatt tisztán lehetne látni, akkor körülbelül azt vennék észre, hogy egy kisebb szék nagyságú kövezés mögött áll a süllő armada, és az ott csavargó táplálékhalra könyörtelenül lecsapnak. Gyakran tud eredményes lenni az ilyen hely akkor, ha tudjuk hogy a süllő abszolút nem eszik. De a tartózkodási helyét ismervén ott táncoltatva a csalit van rá esélyünk egy fogast addig hergelünk, amíg szinte ösztönből oda nem vág neki.

Visszatérve az akadó meghorgászásához, dobtam a következőt, és kiugrasztva süllőt a rejtekhelyéről. Végre sikerült megfognom őkelmét.



Látszik mennyire foghegyről evett!

Pistinek is sikerült megfogni a maga süllőjét!


Nem is erőltettük tovább a helyet, hanem áttértünk a következő helyszínre, ahol elég sok helyi erő volt kint ebben a napsütéses órában. Szomorú látvány volt az látni, hogy a méretalatti süllőt a koma kérdezi a saját gyerekétől hogy visszaengedjem-e vagy megtartsam? Elgondolkodtató az ilyen, hogy a fiatalabb generáció is min nőhet fel, ha ezt tanulja…

Ennek a csatornának a vize lényegesen tisztább volt mint az előzőé, így tudtuk hogy itt se lesz egyszerű dolgunk! Kezdeti időszakban Pistinek volt néhány kapása, de valószínű hogy apró sügerek és naphalak voltak amik csak szórakoztak a süllőnek, kősüllőnek szánt csalival.

Látszott, hogy itt is meg kell küzdeni minden egyes halért, mivel a mai nap folyamán nem esznek csak amit az orra elé dob az ember, csalit azt „szagolják meg” 

Persze ez a szép a horgászatban ! Ezen belül a pergető horgászatban, hogy nem csak az örömpeca során kell megtanulni megfogni a halat ,hanem a hosszú betlis órák után is! Szerencsére a megfelelő csali és csalivezetés általában meghozza a kellő sikert. Most se volt másképp! Mivel ráéreztem a kellő ütemre, hogy mennyire kell a kövek felett visszaengednem akadás nélkül a csalit,a kősüllő egyből rávetette magát a tálcán felkínált csalira.


Pisti is talált egy helyet, ahol egy bizonyos periódusba rengeteg kapása volt, de sajnos valamiért egyik se akadt meg rendesen. Szinte itt is látszik hogy mennyire foghegyről esznek!

Szerencsére azonban ul felszereléssel sikerült fognia néhány szebb sügeret, ezek közül az egyikről íme egy fotó :



2014. augusztus 30., szombat

Az Alföld ajándéka

Új helyszínek nyomában

Imi barátom egy közös pecára invitált engem egy gyönyörű nyári napon, amit jómagam szíves örömest fogadtam el. Már a horgászni kívánt nap előtt kaptam egy rövid leírást a helyszínről, ami számomra még ismeretlen volt. Termetes sügerekről, és süllőkről ment a história, így még jobban elkezdte izgatni a fantáziámat az új helyszín(ek).

A horgászatot minél hamarabb szerettük volna kezdeni így az ébresztőórát 4:30-ra állítottuk be, hogy még mielőtt felkel a nap, már össze tudjuk pakolni a szükséges holmikat.  Mihelyst felkelt a nap, fel is pattantunk a biciklire és nekivágtunk a közel 10km-es útnak. Eközben volt időm gyönyörködni a csodaszép alföldi tájban, amit szerény véleményem szerint nem adnék oda semmilyen más földrajzi helyért sem!

Hát nem gyömyörű?
Az időjárás kegyes volt hozzánk a kora reggeli hűvös idő kezdett átváltani kellemes napsütésben, egy zavaró tényező volt csak, ami az erős és változó irányú széljárás volt. Így még a biciklizés is kihívás volt, nem hogy abba belegondolni hogyan fogok dobálni az ul felszereléssel?

Időközben megérkeztünk az említett helyre, mely tényleg az sugallja, hogy itt ragadozó tartózkodik!
Két kisebb zsilip engedte át a vizet a Hortobágy-Berettyó folyóba, melynek két kifolyó részén oxigén dús víz áramlott ki, ami csak úgy vonzotta a kisebb táplálékhalakat!

Az egyik kifolyó
Polaroid szemüvegben látszódott ahogy a kisebb ( talán hüvelykujjnyi) sügerek hajtják a küszöket, vörösszárnyúakat. Nekem se kellett több, azonnal elővettem a tűspicces lágy botomat, és a 2000-res orsómat, melyek tökéletes összhangban voltak egymással. Itt szinte kötelező jelleggel felkerült a fluoro carbon előke, ami megkönnyíti a dolgunkat ebben a tiszta vízben.

Kezdésnek két grammos jigfejjel próbálkoztam, mivel valamelyest folyt a víz, így az egy grammos jiget nem tudtam volna rendesen beültetni.  Csalinak kisebb twistert raktam fel, ami már korábban sokszor bizonyított. Legelsőnek vertikális módszerrel emelgetve próbáltam becsapni a közvetlen a kifolyóban, lábam alatt tartózkodó sügereket. Szinte mindegy volt, hogy mekkorákat emelek a bottal, mert láttam sügért mozogni vízközt, és teljesen a fenék alján is. Nem kellett sokat várnom az első jelentkezőre, mivel a tízedik dobásra már sikerült becsapnom egy szebb példányt, aki fenékről jött.

Megvan az első!
Úgy látszik sikerült még időben kiérni és elcsípni a reggeli táplálkozásukat. Ugyanerről a helyről fogtam még egyet, majd áttértem a rendesen vontatott pergetésre. Különös módon, de így hosszú ideig még kapást se sikerült kicsikarnom, mire rájöttem, hogy rá vannak állva egy bizonyos tereptárgya a vízben. Hihetetlenül agresszívan vetették magukat neki a kívánatos csalinak, volt, hogy a saját szememmel láttam, hogy pont küzdött már a horgon az egyik csíkos vitéz mikor már „bajtársai” ott úsztak mellette. Micsoda harc mehetett a táplálékhal megszerzéséért? Bár azt nem mondhatom, hogy táplálékban hiányukat lelnék.

Szeretik az ilyen helyet!

Meglett az eredmény!
Hagytuk pihenni ezt a kifolyó részt, mert már igencsak szétdobáltuk a pályát, így átsétáltunk a másik kifolyóhoz, ahol a víz még jobban folyt, és mintha tisztább is lett volna. Egyből kiszúrtam egy betonplaccot a mélyebb részen, amiben biztos voltam, hogy tartja a sügeret. Körülbelül a harmadikat dobhattam, mikor azt éreztem, hogy a sügér elkezdi sorozni a piciny plasztikot, szinte biztos voltam benne hogy sügérrel van dolgom. Körülbelül bevágnom se kellett, mert megakasztotta saját magát a sorozás közben. Rövid ideig ellenállást tanúsított a horog végén, amin kicsit csodálkoztam is a termeténél fogva.

Gyorsan visszaengedtem őkelmét, és dobtam is a következőt. Twisteremet apró pöccintésekkel próbáltam vezetni, hogy így jobban felkeltsem érdeklődésüket. Következő halért se kellet sokat dobálnom, mivel rövid idő alatt az eddigieknél szokatlanabb koppintást éreztem a botom végén, mondtam is Iminek, hogy gyanús, ez nem sügér lesz! Mire ezt kimondtam, a titokzatos ragadozó irtózatos erővel kezdett a mélyebb vizekbe törni. Rendkívül élvezetes volt fárasztani a tűspicces lágy bottal. Kristálytiszta vízben szinte ékszerként kezdett el ragyogni  az ezüstös színű test, ami azt jelenti, hogy egy szebb balinnal van dolgunk.. Micsoda meglepetés! Sose fogtam még sügerezés közben, fenékről balint. ?

Nagy volt a meglepetés!
Mivel kis vízterületről van szó, és a fenekeszeg hatalmas ramazurit csapott, így visszatértünk az előző „pihentetett” helyre. Félretéve a gumicsalikat, most kisebb, egyes körforgóval próbáltam szerencsét, hátha sikerül ezzel is fognom egy szépséget. Azt azért elmondanám, hogy a körforgóval való horgászat nem az én világom, de hát valahogy a halak kedvében kell járni, ha más csali már kevésbé működik. Van, hogy azt mondjuk: ez az én kedvenc csalim! Ez eddig szép és jó, csak nem biztos, hogy a halaké is! ?

Körforgómat próbáltam fenék közelében húzni, az aljnövényzet felett, hátha sikerül kicsalogatni egy-egy sügért a búvóhelyükről. Korábbihoz hasonló sorozó kapást kezdtem el érezni vontatás közben, és mikor bevágtam egy hatalmas zöldrengeteget láttam csak a csalim végén, biztos voltam benne, hogy leakadt a halam, és csak aljnövényzetet sikerült fognom. Mikor már kiemeltem a partra a szereléket, akkor pillantottam meg, hogy a zöld rengetegben ott lapul egy pici sügér. Szinte hihetetlen! 

Sose fogtam még ilyen kicsit!
Közben Imi is szépen fogdosta a sügiket!



Kezdett viharossá válni az idő, ezért úgy döntöttünk, hogy szedjük a motyónkat és szép lassan elkezdünk haza biciklizni. Úton hazafele megálltunk egy csatorna mellett, amiről Imi azt mesélte, hogy szép számmal tart ragadozókat. Na mondom.. egye fene nézzük meg ezt a helyet!

Egy átlagos csatornának tűnt a hely, mely tele volt nádassal, és kisebb zsilippel. Az alja elég iszapos volt, a vízmélység talán elérte a 1-1,5 métert. Itt is kezdésnek kisebb twisterrel kezdtem, mivel sürgetett az idő így csak 1-2 ígéretes helyen álltunk meg dobálni párat, pedig ha hosszabb távra jöttünk volna, akkor érdemes az egész szakaszt végigdobálni! Néhány perc után megtörte valami a csendet, mivel a finomra állított fékemet valami meghúzta. Fogalmam se volt mivel van dolgom, már csak a partra vontatás után vettem észre, hogy egy igen nagy törpeharcsával van dolgom! :D Nem tudtam hirtelen, hogy örüljek ennek vagy sem.




Lassan kezdett lemenni a nap, és a viharfellegek is már gyülekeztek felettünk, így tényleg csak az utolsókat dobtam, mikor valami teljesen mederből iszonyat erővel nekirontott a csalimnak. Ebben biztos voltam, hogy nem törpeharcsa lesz! Sajnos rövid fárasztás után kiakadt a horog a szájából. Gumi csalin látszódó fognyomok alapján süllőre tippelnék. Sajnáltam, hogy a sunyi törpét sikerült megfogni, de a süllőt pedig nem.

Ezután most már tényleg szedtük a sátorfánkat, és elkezdtünk gyorsan tekerni hazafele versenyt futva a  mögöttünk gyülekező fellegekkel.

Összegzésnek elmondanám, hogy igen jó, élmény dús napot hagytunk magunk mögött, ahol megismertem több nagyon jó helyet is, ahová biztos hogy visszatérek a közeljövőben!

2014. július 30., szerda

Süllőpergetés csatornán

Süllőpergetés kánikulában

Szokásos nyári napra virradt a reggel, amikor már az ember azt mondogatja magában „mikor lesz már végre tél?!” Körülbelül ez az érzés lakozott bennem is, amikor a pergető felszerelésemet készítettem elő az aznapi horgászathoz.

Egy könnyűpergetős csatorna pecára esett a választásom, ahová most elkísért a két Imi, pontosabban keresztfaterom, és újdonsült pecás komám. Reggel féltíz felé indultunk el az általam már jól ismert helyre, ahol reméltem ők is megfogják életük első pergetett halát. Emlékszek rá, számomra milyen jó érzés volt ugyanezen a helyen megfogni (még akkoriban egy nehéz teleszkópos bottal :D) az életem első balinját. Miközben elfogott a nosztalgikus érzés meg is érkeztünk a kívánt helyre. 

Horgászatunkat egy jól megszokott süllős helyen kezdtük, ahol reméltem, hogy különböző wobblerekkel, vagy plasztikokkal sikerül megfogni egy-két szépséget. Először mindenki fa halacskákkal kezdett el dobálni és nagyon koncentráltunk, mint egy tigris, aki próbálja becserkészni az áldozatát!

A víz elég „csendesnek” tűnt, egy árva rablást vagy hajtást nem láttunk. Ennek ellenére valami közvetlenül a lábam előtt megtolta a wobblert, nem haboztam bevágtam! Meg is lett a nap első pergetett hala egy szép egészséges fiatal süllő :) Sajnos a technika ördöge közbeszólt, így fényképezőgép helyett csak telefonnal tudtunk fotót készíteni.

Kis szépség
Folytattuk tovább a dobálást, és láttam, hogy a többieket is teljes mértékben sikerült felcsigázni, és próbáltak még jobban odafigyelni a vezetési technikára. Szerencsénkre a már enyhén algásodó csati vize elkezdett folyni, korábbi tapasztalatok alapján bíztam benne, hogy ez meghozza a süllők kapókedvét.

Egész pontosan a csatorna egyik dudájából folyt csak a víz, de ez elég volt arra, hogy feldúsítsa a szeretett vizemet. Kíváncsiságból felálltam ennek a dudának a tetejére, és onnan a folyással szembe próbáltam bevontatni az egyik kedvenc wobbleremet. Talán a másodikat dobhattam, mikor egy igen agresszív kapást éreztem a botom végén.  Nini, ismét egy süllő! Ahogy közeledett felém azt vettem észre, hogy igen fura a mintázata. Mikor a kezembe tarthattam a halat, csak akkor vettem észre, hogy egy kősüllővel van dolgom. Nagyon nagy volt az öröm! Ilyen koszos vízbe is lehet fogni Őkelmét? Ezek szerint igen! Eddig még sosem fogtam csatornából kövest.

Hát nem gyönyörű?
Ezután még fogtam a folyásról körülbelül öt süllőt, de ezekről már nem készült kép. Sajnos pergető társaim nem jártak sikerrel, így mondtam nekik, hogy álljunk tovább, mert már eléggé szétdobáltuk a pályát.

Következő helyszínünk a csatornán belül az egyik szívem csücske, itt fogtam meg a korábban említett életem első pergett halát, és még azóta rengeteg szép halat adott ez a hely.

Mondtam a két Iminek, hogy óvatosan közelítsük meg a helyet, mert a süllőknek szokásuk beállni a rövid kövezésre, ami közvetlen a lábunk előtt volt. Lényegében itt nem is kellet vaktában dobálni métereket befelé, hanem csak csendben óvatosan a kövezés szélét kellet vallatni. Ugyanúgy wobblerrel kezdtem el dobálni itt is, és már egyből az első dobásra éreztem, hogy valami odanyúlt, de nem akadt neki jól a horog.Hozzátartozik az egészhez, hogy ezen a wobbleren eleve nincs jó horog, meg a terelőlapka is hajlamos arra, hogy csak nemes egyszerűséggel elhagyja a wobblert, ezeket egyszerűen lehet orvosolni pl: egyszerű pillanatragasztóval, meg egy horogcserével.

Mérgelődtem, mert nem szeretem a rontott kapást. De hiába mérgelődök, mert attól nem fogok halat, ezért dobtam is a következőt ugyanoda, lassan vontattam az áldozatot játszó csalit, és ezt már a süllő se tolerálta! Vehemensen vetette rá magát, és rövid fárasztás után sikerült is partra emelnem a nap eddigi legnagyobb süllőjét.


Kíváncsi voltam, hogy van-e még ráállva erre a keskeny kövezésre süllő, így azonnal dobtam a következőt. Nem telt el tíz perc, mikor valami elnehezedést kezdtem érezni. Gondoltam magamba, talán beleakadtam egy kőbe? Viszont ez a „kő” elkezdett irtózatos erővel befele törni a meder felé! Éreztem, hogy itt már jobb süllővel lesz dolgom, mert az eddigi társait könnyedén kifárasztottam, ő viszont nem adta könnyen magát. Szépen süllőhöz méltóan rázta a fejét, de a light pálcával, és az enyhén finom fékkel szinte magát fárasztotta ki a süllő nekem csak asszisztálni kellett. Itt már el kellett a segítség! A partra emelésben a fiatalabbik Imi segített.

Nagy volt az öröm!
Meg voltam elégedve a nappal, most már csak azt vártam, hogy a többiek is fogjanak halat, az lett volna ezek után az igazi öröm! :D Persze nem fejeztem be a horgászatot, bennem volt egyfajta versenyszellem. Járt az agyam hátha tudnék még fogni egy szépséget!

Fortuna asszony bizony ma velem volt, mert rövidesen a szép süllőm után ismét egy rendkívül erős kapást éreztem, ami szinte majd ki ütötte a botot a kezemből! Itt eleinte közöm nem volt a halhoz, még a finom fékemen is állítanom kellet! Nagyon jó érzés volt azt érezni, hogy most igazán dolgozik az orsó, ilyet már rég tapasztaltam, talán még a téli pergetésem során. Kétszeri kitörés után azonban Ő is megadta magát. Jól esett ismét egy ilyen gyönyörűséget tartani a kezeimben, főleg hogy mindezt ebben a kánikulában sikerült összehozni!


Még lehetett überelni az előzőt!

Már kezdtünk folyadék híján lenni, így nem sok időt szántunk már a további horgászatra, de még annyira volt erőnk, hogy megnézzük még egyszer a korábban szétdobált helyet. Fiatalabbik Imi dobta az elsőt, szintúgy a folyással szembe, talán kettőt ha tekert az orsó hajtókarán, mikor egy szép balin felszívta a wobblert. Láttam, hogy Imiben elkezdett dolgozni az adrenalin, és örültem, hogy megtapasztalhatta azt, amit én pár évvel ezelőtt. Sajnos a partra emelés előtt leakadt az Őn, de nem bánkódtunk, láttam rajta, hogy így is egy hatalmas élményt okozott neki a balin!

Összegezve a napot sikerült fogni több mint 10 süllőt, és egy „fél balint” :D
Remélem lesz még rá alkalom, hogy kijutunk így közösen pergetni, és megfogja mindenki a maga halát!